(limerick)
Burkoló, hazája Lima,
nem hat rá semmilyen ima.
Mondják, hogy "Imádkozz!
Az egyház kiátkoz!"
"Meghalok. Onnantól sima."
2020.08.13. 13:06 Humperdickk
Jelentés az ateizmus helyzetéről Peruban
Szólj hozzá!
2020.08.03. 07:46 Humperdickk
Te
(töredék)
Építem váramat elfutó homokra
következményekre és okokra,
temetem az eszem alája zokogva
de mégis
vagyok a világ és vagyok a teremtés,
az örök jelen és maga a jelentés,
lényeg a végtelen égen és felett és
genézis,
az, ami miatt van az ami miattam
teremtetett, és az ami alattam
fogyott el és amit kihagytam
te.
Szólj hozzá!
2020.07.17. 13:02 Humperdickk
Emlékek a másvilágról, vol. 6.
Egy kőfalon ültünk; a lábad
akár az ágakat, lóbáztad,
s néztünk le onnan a fákra.
Ugorjunk - mondtad, hogy hátha
elkap majd a sok ág tégedet.
Néztem csak inkább a kék eget,
s míg a madarak szanaszét, ijedten
szabdalták széjjel a kietlen
világot, egyszerre lezuhant
ölembe csivitjük, és én mintha hant
lennék, feküdtem odalent,
átölelve a végtelent.
Szólj hozzá!
2020.07.02. 20:47 Humperdickk
Variációk egy sorra
(ad notam: "Harminc év múlva")
(ad notam: "It ülök, lepnek a legyek")
Itt ülök, ellepnek a legyek.
Nézik hogy legyek, vagy ne legyek.
Megnézem én is a legyeket.
Töprengek, legyek, ne legyetek.
itt ülök, a legyek rámszállnak.
Ütköznek mindennek, az ágnak.
Ütköznek legyeknek levelek.
Töprengek, mi legyen veletek.
itt ülök, köröttem a legyek.
Messze a távolban a hegyek.
Hegyeken csúcsokon a hideg.
Töprengek, hogy kinek, hogy minek.
Leszállnak a legyek székekre.
Felállok, vénember létedre.
Gondolok tereád, bármi vagy.
Néha még a szíved tán kihagy
miközben lapozol serényen.
Képeken a legyek, de én nem.
Lehetnék rajtuk a zümmögés.
Nem túl sok, de azért nem kevés.
Elfordulsz, átugrasz pár oldalt.
Elmaradt, elveszett, már meghalt.
Ideült, odaállt, szeretett.
Lesöpröd róluk a szemetet.
Légypiszok lettem én, repkedek.
Töprengek, legyek vagy ne legyek.
Rokonod, emléked se leszek.
Befonnak feszengve a neszek.
Szólj hozzá!
2020.07.01. 22:11 Humperdickk
Emlékek a másvilágról, vol. 5.
akkortájt másképpen teltek a percek,
talán évekig eltartott, s ha ma elejtek
valamit, olyankor évekig szállott;
körbejárta az egész, drága világot
az a kis zuhanás, ahogyan láttam.
Nem volt még akkor föld sem a világban,
ég volt csak, szaporán remegő.
Ahogyan rámfújtad, csak az a levegő.
Szólj hozzá!
2020.06.20. 12:19 Humperdickk
Emlékek a másvilágról vol 4.
(sentimental; BP miatt)
Nem volt már akkor a kertben
csak néhány kis szédülten keringő fénysugár;
tudtam, az égbolt is felettem
zümmög csak akár egy kis bogár.
Nyár volt; és lehet, te fáztál,
nem szóltál róla. Csak azt tudom,
szemeddel, mindennel csak arra vigyáztál,
szorítsam kezedet jó nagyon.
Szólj hozzá!
2020.06.12. 12:16 Humperdickk
Ergo
Szertelen röptében a légy, midőn látta, hogy véges
kicsike kisszobánk, függönyre szállt.
Keveset döngott ott, azután édes
permettel beszórtuk, és egyszerre megállt.
Percegett párat, lábait idegen,
mérges kis táncokba próbálta tenni.
Koppant még párat az üvegen.
Szeretett volna még valahogy lenni.
De egyre ritkábban zörrent a szárnya.
Szinte érzett a levegőn, ahogyan reszket.
S mégis, mintha még mindig itt szállna,
tudtam, hogy érti már azt, amit vesztett.
Szólj hozzá!
2020.06.06. 23:29 Humperdickk
Emlékek a másvilágról vol 4.
Hideg volt már lenn a strandon,
maradtunk hát odafent;
bogarak szálltak a random
űrben és lett vele rend.
Fény volt, és láttam, a bokádon
megcsillant egy kicsi moly;
s tudtam, ha eléggé kivánom,
fény se kell, hogy kicsiholj.
Szólj hozzá!
2020.06.06. 23:28 Humperdickk
Emlékek a másvilágról vol 3.
Tán eper nőtt azon a réten, hol feküdtünk,
tán csak utólag emlékszem hozzá az epret;
de bizonyos, madárka szálldogált velünk künt,
akár mint meleget napsugár reptet.
Egyszer csak többé nem láttuk a tájat.
Bogár hullt hajadba. Néztem.
És azt hiszem, hogy amit láthat
nyáron egy kis bogár, megláttam egészen.
Csór, 2020-06-01
Szólj hozzá!
2020.05.27. 21:30 Humperdickk
Emlékek a másvilágról, vol 2.
Táncoltunk akkor; fülemben keringő
zakatolt, meg néha némi polka;
s mégis, mintha minden újra volna,
párommá szegődött szememben megint ő
lejtettem hát tovább, furcsa, égi rendben,
lehunytam a világ sokezer dallamát.
S ebben a néma, égi fegyelemben
táncoltam millió végtelen percen át.
Szólj hozzá!
2020.05.27. 21:26 Humperdickk
Emlékek a másvilágról, vol. 1
Csendesen fagyiztunk; esett az eső,
s a sarkokban valahogy megrekedt.
Tétován szemerkélt földre le az idő,
azután valahogy este lett.
Behúzódtunk, mint madarak a szürke,
mindenütt bujkáló szigorú estbe.
Maradtunk csendesen, a csendre leülve,
akárha volnánk csak világra festve.
Szikrát hányt néha le mireánk a lámpa.
Lobot vetett olykor, éreztük, mindenünk.
És messziről, mintha csak halk zene szállna,
lehunytuk egymásra rácsukott, szép szemünk.
Csór, 2020-05-21
Szólj hozzá!
2020.04.17. 11:35 Humperdickk
Excommunicate
Evett egy kevéske gyíkhúst, a vagdaltnak
törékeny szélét, a remegőt, eltette;
kicsikét merengett, vajon a meghaltak
utolsó óráit volt-e, ki éltette.
Szétszórta soványka lábán a koszt.
Nézte, a napvilág, talán ma oszt
kevéske meleget ebben a fényben.
Ücsörgött kicsikét, s ebben a reményben
tűnődött, valaha, hogy ami volt,
hogyhogy nincs mostan már, csak ez a minden.
S bőre alatt a megannyi holt
sikoltott daloló ereinken.
Szólj hozzá!
2020.04.01. 21:29 Humperdickk
Hajnali árnyék
Hogy ébred a hajnal,
lecsorog,
kósza madárdal,
mocorog,
éled a fűben
a fürge színűben
sok kicsi élő
semmirekellő
cseppnyi dolog.
Huppan a fűre a harmat,
dobban az égre, ne halljad,
csukd be a szíved a hangra a színre,
ülj fel az útra az égre a sínre,
lásd hova ér el a tiktak
éve a gondolatoknak,
hogy dübög érvet az élet,
hogy veszi régnek a véget.
hogy dobog róla, de mennyire,
őrá csak, másra se, senkire,
hogy jön-e, jőni fog. Jössz-e.
Hogy fut a semmivel össze.
Mint az a harmat, ha felnő,
s lesz csupa ostoba felhő.
Szólj hozzá!
2020.03.28. 20:45 Humperdickk
Sóhaj járvány idején
(Ritornell)
Még akkor sem lehetne messzebb most tőlem
a lélegzeted, ha rejtenéd előlem;
nem tudom, meddig még, kedves, de biztosan
tudom, hogy nem tudom, így hogyan
felejthetném el azt, hogy itt vagy
látom az íveit ajkaidnak,
érzem a súlyát a vérnek.
Érzem, hogy valahol összeérnek
kettőnknek gyönyörű végei.
Mint, hogyha kinézek, két csupasz ágon
didereg két üres égbolt a világon.
Lenne bár halott, de lenne mi.
Szólj hozzá!
2020.03.08. 22:01 Humperdickk
A nők napja
Elnézed fáradtan, mit akar itt
a sok kamaszlány, ahova vitt
velük a vonat, ővelük utazol;
zuhansz a tájban, ki tudja, valahol,
semmi sem érdekes, untat a táj is.
Árad be szabadság, de még a muszáj is.
S meglebben egyre
egy szempár, s míg fut fel a hegyre
a napsugár, abban az visszacsillan:
villan, mint régesrég, egyszer a villany
a szobádban, hol azelőtt lenge
gyertya hullt a nehéz végtelenbe,
és elnézel messze a fényébe szállva,
akár ha lepke hull végre a halálba,
amonnan tereád visszapillant
legalább millió picike sírhant;
legalább millió életem elesve
egyre csak egyet csak keresve, keresve
Szólj hozzá!
2020.03.04. 22:48 Humperdickk
Egy hasonlat
(mint)
vén kutya tér ki a friss kuvasz
útja elől ez a tél, a tavasz
friss üde csittjei, zöldjei láttán;
csillan a kiskutya kis puha hátán
ülve a sok fura a tejszinü élés.
Még az csepp kicsi lanka se kevés, és
még az a domb se elég neki marcona hegynek.
Készül erősen ugatni, ha látna,
futna, de fogja a jó meleg álma.
Sok kicsi fej forog, csillan a szem, mert
lát odabenn csupa illatos embert.
Szólj hozzá!
2020.02.19. 21:29 Humperdickk
Falling on my head
Hogy hull le a földre az eső
a félénk a földre leleső
hogy pottyan világ a hiába
sötétbe mindegyre halálba
csepp csillanásába lámpafény
hogy várod, hogy hiszed, hátha én
tócsába gyűlik lenn a jelen,
ránézel, visszanéz hirtelen
Szólj hozzá!
2020.02.14. 21:31 Humperdickk
Adriai emlék
Nézzed, mint fújja és szívja be újra
tenger ki hullámként az időt.
Nem hiszed, hogy ezen bármi is múlna,
de soha nem láttál ezelőtt
azon a parton oly szépet, a fiadat.
Nem lesz oly könnnyű, már látom, a feladat,
apátlan apának lenni.
Maradj hát csendben. Bármennyi
tengernek moraja kevés, hogy elérjen.
Maradj mint szikla most a parton, keményen.
Figyeld, hogy veszekszik a vízzel az este,
gyöngéden gyönyörű gyöngyeit keresve.
Szólj hozzá!
2020.02.12. 22:37 Humperdickk
Őszinte dal
... milyen jó volna bárki fiatalnak
lenni, vagy színtiszta tóban, a halnak
hogy menni kell egyik vagy másik
végére annak, mi látszik,
erre vagy arra, vagy néha a partnak;
komolyan nem tudom, mi értelme annak,
hogy értelme volna még bárminek.
Néha egy hinta a színen még átlibeg,
néha ül rajta egy gyönyörű valami, néha
meg semmi, s jó volna ővele egyedül lenni,
s mint fodrot vet a világ felszíne,
ringani ővele örökre, messzire,
vagy kötél lenni, vagy zsineg vagy hajszalag,
vagy legalább olyan, mi lehetne néha rag
szavai végén, ha szólana, lezárni.
Komolyan, legalább akármi.
Vagy ha már akármi nem lehet,
hazudni nekünk egy életet.
Szólj hozzá!
2020.02.07. 22:47 Humperdickk
Sic erat
Élsz ahogy, mint a kis tócsában ülnek
mind, akik felette elrepülnek,
oda se pillantok, tudom, hogy benne
marad a röptüknek íve is lengve,
és amint hát látom, hogy pillantásod
röppen és vágyom, hogy lenne bár máshogy,
ne lenne ennyire semmise bármi:
tudom, hogy hogyan kell reggelre várni
éjszaka hosszat és félni a reggelt,
s tudom, hogy amikor végülis megtelt
fenn egem fénnyel, sötét lesz idelenn
újra, mert nem leszel sohasem énvelem.
Szólj hozzá!
2020.01.31. 21:55 Humperdickk
Genezis
Minden elvész, ami nincs elmentve
maradj csak magadba mélyen megdermedve,
a világ se legyen, ne terjedjen,
ne tárulkozzon ki szemérmetlen
az anyag, a tér se, idő se,
maradj ki, könyörgöm, belőle,
maradj meg burokba tapadva,
ne felelj kimondott szavadra,
ne siess semminek elébe,
ne fázz te másoknak telébe,
ne messél másnak szőlejébe te ágat,
ne legyél temetve kertedbe kisállat,
ne virágozzál, ám ne hervadj,
ne őrizz semmit se, de elhagyj
minden kis csekélyke morzsát.
Nem értik, sohase fogják.
Ne taníts érteni barmokat.
A világ, hidd el, majd hajtogat
e tenger helyett egy boldogabb szigetet.
Vagy felsírt-e Jézus tán, amikor született?
