... milyen jó volna bárki fiatalnak
lenni, vagy színtiszta tóban, a halnak
hogy menni kell egyik vagy másik
végére annak, mi látszik,
erre vagy arra, vagy néha a partnak;
komolyan nem tudom, mi értelme annak,
hogy értelme volna még bárminek.
Néha egy hinta a színen még átlibeg,
néha ül rajta egy gyönyörű valami, néha
meg semmi, s jó volna ővele egyedül lenni,
s mint fodrot vet a világ felszíne,
ringani ővele örökre, messzire,
vagy kötél lenni, vagy zsineg vagy hajszalag,
vagy legalább olyan, mi lehetne néha rag
szavai végén, ha szólana, lezárni.
Komolyan, legalább akármi.
Vagy ha már akármi nem lehet,
hazudni nekünk egy életet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.