Nincs idő ebben a kis időben
utánaszaladni, hogyha ő nem
moccan egy szikrányi pontot;
az egymástól kétfelé bontott
sokaságnak te része vagy.
Futnék csak vissza, de úgy lehagy
rideg, zord fénye a jelenemnek,
hogy szemembe makacsul belemennek
a rettentő távoli dolgok.
Nem vagyok veled, és nem vagyok boldog.
Védem csak álmaim ablakát.
S ha súghatnék neked még, oda át,
azon a végtelen sötéten túlra:
én súgnám, ha lehetne, zúgva.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.