Elmegyünk mi mostan Pécsre,
mondjuk egy töredék hétre.
Mivel hogy itt van a hétvége,
meg amúgy is terveztük, végtére.
A legelső állomás Aba,
de most még nem hagyjuk abba.
Mert aztán, ami jön, Sárkeresztúr,
ami jól messziről már szemet szúr.
De nincs idő bámulni bárhova,
mert itt van a Sárszentágota,
meg ahol a minden törvényes,
legendásan nagy Felsőkörtvélyes.
Szép itt a táj, de hogy megcsodáld,
nincs idő, mert itt van Sárbogárd.
Megérkeztél most Rétszilasra,
ne feküdj, kérünk, te légyszi hasra.
Hisz hullámzik az út, mint késen a rece.
Ki nem találod, itt is van Cece.
És akár mint késen a vaj simul rajta,
úgy ül az út mellett városunk, Vajta.
A kocsiból alig hogy kilátszom,
ott vagyok máris én Bikácson.
És amint a tóban a hal forog,
kanyarog előttem Nagydorog.
Az újabb megálló Szedres
fészkekben kisgólya verdes,
de nehogy is véletlen megszánd ma:
az anyja elrepült Szekszárdra.
Ott van a Sió, meg benne a varangy.
Mellette nem messze Kakasd.
És hogyha unalom jön rád:
nyugodj meg, ez itt már Bonyhád.
Gyönyörű itt a domb, odass!
Mögötte kezdődik Hidas.
Sok itt a domborzat, ne láthasd,
micsoda szép is Mecseknádasd,
és ami szemednek mákos mákony:
a csodálatosan szép Zengővárkony.
A Dombay-tóban, ha nincsen tél,
biztos, hogy sokszor megfürödtél.
S mire a hajad is megszárad,
messzire tűnik el Pécsvárad.
Ekkor jutsz először Hirdre
(ott az út eléggé ferde),
de aztán elértél Pécsre,
egy hétre, két hétre, végre.
És ha már ottan vagy Pécsen,
ne utazz el onnan. Semmiképp sem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Humperdickk · http://kikellennekjonni.blog.hu/ 2018.05.02. 15:24:13
elindulunk: Siófok.
Itt van, mire mindig vágytál,
kicsiny városunk, a Ságvár.
Az után jön végre Som,
addig mindig elalszom.
De nem bízzuk véletlenre,
továbbhajtunk, Iregszemcse,
azután meg Nagykónyi,
ott tudunk majd parkóni.
Mikor érünk, mondd ó már,
tehozzád, te Dombóvár?!
Nem látok az idegtő',
mikor jön Kaposszekcső?!
Gyomrunk forog számos okból,
pedig csak Vásárosdombó
után vagyunk, apu, lásd,
következő falu Sásd.
Itt az erdő feloszlóban,
bent is vagyunk Oroszlóban.
Mondd, eztán mit akarsz még?
Kéne neked Magyarszék?
Lenne ottan neked hátha
jobb mint nyáron a kis Mánfa?
Ugyan! Eloszlik mint bomló
pitypang, bal kéz felé messze Komló,
de oda már nem térsz be,
rákanyarogtál Pécsre.