Oly korban élek a Földön,
Ahol az emberség csak cifra minta ,
Megrendelem és felöltöm,
S máris olyan leszek, mintha
Ha nincs valami, csak letöltöm,
A semmi szálldos mint a hinta,
És úgy borul ránk mint a börtön
Magunk rakta falainkra
Az ember jön-megy, elbeszélget,
Vannak okos eszközei.
Tárgyakat gyárt, mézet, mérget,
S mi messze volt, ma már közeli.
Ott lakik a nagy világon,
S a nagy világ meg nézegeti.
Megforgatja lassú lángon.
S ahogy van, szemétbe veti.
Csór, 2025-04-11
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.