Merre dúl a fagy ma éjjel,
reggel úgyis felderül.
Kelő nappal szórja széjjel,
zsenge tűre jégcsap ül.
De távol, ott a tünde égen
ezer szeget láthatol,
s úgy tűnik, mint egyszer, régen,
csontodon is áthatol.
Fénye van a régiségnek,
árnya csak a földi mának.
Keresztjeid elkísérnek.
Adj esélyt most egy imának.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.