Majd úgy lesz, hogy egyszer meghalok,
körbevesznek a kvantumok,
üzennek egymásnak híreket,
de nem nekem, de nem neked
... s valahol, talán a semmiben
utoljára még elhiszem,
hogy van az a valami valahol,
mint akármi, akárhol, bármikor,
és ebben a lehető jelenben,
mi nem létezik, még nekem sem,
összeér újra a végtelen.
És csak neked. És csak nekem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.