Talán durvábban kéne, tán szigorúbban,
nem ilyen kedvesen lenni csak mindig az útban,
talán oda is lehetne csapni végre.
Tán úgy kéne élni, bármi is égne
az aláhullt évek, évadok
mázsái mélyén. Vagy hogy nem csak én adok.
Harmincnégy tonnányi szomorú én.
Lobogva magam a föld kerekén.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.