Csak várom az időt, hogy eltelik.
Bámulnák angyalok, nem merik.
Szivárog a szabad akarat.
Szemernyi szerelem sem maradt.
Ami van, csupán a puszta lég.
Forróság, üresség, semmiség.
Hogy élhettem ilyen sok évet,
nélküled, a semmiséget
hogy törtem sok évnyi darabra.
Egyetlen pillanat maradna,
abban a gubóban megélne.
Hogy szeretlek, s az is, hogy te mér ne.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.