Az embernek lakni pont elég egy lyuk.
Lényeg, hogy rendesen befedjuk.
Odalent sem lesz majd tágasabb.
Csak férgek, meg pondrók, meg hangyasav.
A létrejött teret csak töltsük ki.
Lássuk be, nem tölti más senki.
Van falunk, hátunkkal tartani.
Nincs dolgunk semmi, és nincs, ami.
Ebben a helyzetben nyugodjunk.
Innentől semmire se gondunk.
Meghalunk, reppen majd távirat.
Nem bántjuk többé a másikat.
De nem nőhet virág a lyukon túl.
Nem megyünk messzire magunktúl.
A lyuk mélyén nem lakik senki más.
Várunk, míg valaki majd kiás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.