Rendszerint van ott egy szék, vagy
egyéb felborult holmi, elég nagy,
azt újra fel kell állítani,
de ha nincs, a környéken valami
egyéb alkalmas bármit kell találni,
ami elbír, és arra kell felállni.
Ezután a testet fél karral gyengéden
átöleljük, pont úgy ahogyan régen
ünnepkor vagy valami ilyesmi.
A súlypontot lejjebb kell keresni
most viszont, kábé a deréknál,
mert megbicsaklik, és elég pár
ügyetlen mozdulat az egészhez,
s mindketten leesünk. Nehéz lesz.
Erősen szorítsuk. Most kissé emelünk
a testen és a velünk
hozott késsel vagy egyéb éles
szerszámmal egyetlen, széles
mozdulattal a kötelet vágjuk el.
A vállunkra hanyatló, elernyedt holttesttel
a székről lehuppanva, szuszogva,
álljunk meg lábunkon, és minthogyha
zsák lenne, fektessük a földre.
Maradjuk kicsikét mellette,
míg az illető hatóság érkezik.
Válaszoljunk, ha kérdezik.
Hogy ki volt, s hogy vajon mért tette.
Nem értjük. Talán ő értette.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.