Egerekkel éltem, de elhagytanak.
Mostanra már csak pár szöcske maradt,
vagy tücsök, vagy bánom én, bármi.
Nincsen a nap alatt semmire várni,
és éj után sem jön, csak bamba nap.
Rágcsáló népem, én kiirtottalak,
most nekem kell egész nap rágni.
Fal mentén bújni és vágyni.
Beszökik néha egy kósza légy.
Megrezdül tőle a puszta lég.
S odakint, rekkenő melegben,
egy léggyel kevesebb terekben,
felsír egy madár, hogy béke van.
Nincs többé világ. Csak vége van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.