(ad notam: "Harminc év múlva")
(ad notam: "It ülök, lepnek a legyek")
Itt ülök, ellepnek a legyek.
Nézik hogy legyek, vagy ne legyek.
Megnézem én is a legyeket.
Töprengek, legyek, ne legyetek.
itt ülök, a legyek rámszállnak.
Ütköznek mindennek, az ágnak.
Ütköznek legyeknek levelek.
Töprengek, mi legyen veletek.
itt ülök, köröttem a legyek.
Messze a távolban a hegyek.
Hegyeken csúcsokon a hideg.
Töprengek, hogy kinek, hogy minek.
Leszállnak a legyek székekre.
Felállok, vénember létedre.
Gondolok tereád, bármi vagy.
Néha még a szíved tán kihagy
miközben lapozol serényen.
Képeken a legyek, de én nem.
Lehetnék rajtuk a zümmögés.
Nem túl sok, de azért nem kevés.
Elfordulsz, átugrasz pár oldalt.
Elmaradt, elveszett, már meghalt.
Ideült, odaállt, szeretett.
Lesöpröd róluk a szemetet.
Légypiszok lettem én, repkedek.
Töprengek, legyek vagy ne legyek.
Rokonod, emléked se leszek.
Befonnak feszengve a neszek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.