Elnézed fáradtan, mit akar itt
a sok kamaszlány, ahova vitt
velük a vonat, ővelük utazol;
zuhansz a tájban, ki tudja, valahol,
semmi sem érdekes, untat a táj is.
Árad be szabadság, de még a muszáj is.
S meglebben egyre
egy szempár, s míg fut fel a hegyre
a napsugár, abban az visszacsillan:
villan, mint régesrég, egyszer a villany
a szobádban, hol azelőtt lenge
gyertya hullt a nehéz végtelenbe,
és elnézel messze a fényébe szállva,
akár ha lepke hull végre a halálba,
amonnan tereád visszapillant
legalább millió picike sírhant;
legalább millió életem elesve
egyre csak egyet csak keresve, keresve
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.