Nézzed, mint fújja és szívja be újra
tenger ki hullámként az időt.
Nem hiszed, hogy ezen bármi is múlna,
de soha nem láttál ezelőtt
azon a parton oly szépet, a fiadat.
Nem lesz oly könnnyű, már látom, a feladat,
apátlan apának lenni.
Maradj hát csendben. Bármennyi
tengernek moraja kevés, hogy elérjen.
Maradj mint szikla most a parton, keményen.
Figyeld, hogy veszekszik a vízzel az este,
gyöngéden gyönyörű gyöngyeit keresve.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.