akkortájt másképpen teltek a percek,
talán évekig eltartott, s ha ma elejtek
valamit, olyankor évekig szállott;
körbejárta az egész, drága világot
az a kis zuhanás, ahogyan láttam.
Nem volt még akkor föld sem a világban,
ég volt csak, szaporán remegő.
Ahogyan rámfújtad, csak az a levegő.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.