Szertelen röptében a légy, midőn látta, hogy véges
kicsike kisszobánk, függönyre szállt.
Keveset döngott ott, azután édes
permettel beszórtuk, és egyszerre megállt.
Percegett párat, lábait idegen,
mérges kis táncokba próbálta tenni.
Koppant még párat az üvegen.
Szeretett volna még valahogy lenni.
De egyre ritkábban zörrent a szárnya.
Szinte érzett a levegőn, ahogyan reszket.
S mégis, mintha még mindig itt szállna,
tudtam, hogy érti már azt, amit vesztett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.