www.ultima.ratio

És mostan, hogy újra csak itt vagyok... (bár úgy volt, hogy nem leszek máshol), jól megvizsgálom, mit hagyok hátra; se falomb, se bozót se palástól. Jól gondoljátok meg: ezen a világon nem takar hermelin burka se, kilátszik pipaszár lelkem a számom, és nem érem ésszel, de futva…

Ami van, nincs; jobb ha jól értitek:nem akar lenni, mert nincs minek. Amit ma kiláttok nézve az ablakon,ahol gondoltok lakni, hogy én lakom:az nincsen.És mindegy hogy tényleg vagy szerintem,nem létezik, mert nincs hova. A világ, ha van is még, mostoha.Édesanyátok nem Isten.Édesapátok…

Gép szállt el felettünk és a tájkitárult őneki, és egyszerre nagy lettés messzire sikoltott hangod is utána;és mintha velem is valamit kivánnatenni a dolgom, csak bámulomkét szemed árnyát a dombokon,mintha kellene valamit tennem éppezzel a széppel, mert úgy már nem lenne…

(Cs. E-nak)Már csak a dió utána semmilapáttal talpalva völgybe le mennikezembe hópihe gyűlne ha fognámbillegő fenyvesek ágai bogjáncseppen a jég alatt kerti csap árvánzümmög a cseppben a tarka szivárványhogy nyarunk is volt is a földön a fák alatts mindegy hol mindenhol csak…

Dolgaim folyton én széthagyom,elveszek mindig, de nem nagyon,nézem, hogy merre is most tovább,magam sem lehetnék mostohábbárván nagy árkokat építek,nem hova, nem mire, nem minek,ha kiürült, azután újratöltöm,szívembe bezárva hullva börtönsittesen magamra számokatrajzolok…

Te tudod, hogy az égtől leoldja a semmitaz este és a földre szomorún ráteríti;elolvadnak a színek, pocsolyába gyűlnek ahangok, reggelig mindegyre mélyebbre süpped;szűkölve kucorognak a fények a résnyiegekbe és ottan reszketve megbújnak benne olyan messze, olyan rettentő…

Íme, a távolban lassan összeolvada kép, a hang, a szín, ahol vagy,és halkan elválik onnan a távol,ahogy az ősz megy el holtan a fátólés itt leszel. S hogy én hol leszek holtan,vagy mit bégetek és melyik akolban,nem számít. Ez már így marad egyben.Egyedül leszünk, és a magányba…

Nem volna baj sosem,nem lenne érdekes,valahogy mindig nem,valahogy úgyse lesz,addig amíg most van,jobb mintha nem lenne,vagy nem tudnám hogyan,vagy nem lennék bennenyomasztó falakban,szédítő gangokon,kisgyerek alakban,pendülő hangokon,hulltak le a kőre,némán a nénikék,elfordultunk…

Hát nem lettünk költők. Félelem, ha van,nem mi kötjük meg atomjaiban.Az a félelem megmaradt.Nem gördülünk és nem csikorgunk és nem bújunk a kövek alatt.És nélkülünk is, hiszed, ha nem,sötét verem a sötét verem.És el fognak hullni a virágok.Iramlásban és irgalomban is…

(B. P.-nek)Hogy nincs Isten, azt jól tudom,de hogy van, azt fel nem foghatom.Lódulva, mint hogyha állnafelszökik a sötét napvilágraa köd, benne ropogósra hűlvegubbaszt a lendület elmerülve.Nagy a csend. Szinte sütni lehet.Megáll bennem lassan a hegymenet.Majd elindul, egyszerre…

Végül maradok magamra egyebekkel,emelnem tereket, hegyeket kell,dúdolom dalait más betegnek,dallamán kezeim megremegnek,ide száll foszlánya, hangja szálamaradok magamnak szál magába

Az biztos, hogy hős, vagy legalábbnem kisebb  vagyok annál, ki megaláz.Nem sokat érnek a dolgok;akárhogy is, vagy akármit mondok.Most éppen annak kell örülni minekünk nagyon,hogy nem lettünk prédául szétverve agyon,nem hozzánk köszönt be tízezer állat,nem nekünk kenték el…

Hisz fajunkra nézvést egyek lennénk;ha lefekszünk egymással, egyenként purdé perdül ki napvilágra;ha innen nézem, egyszerű az ábra:emberek, vadak és elmék vagyunk.Van lábunk, kezünk és agyunk.Keze vagy nyelve nincsen senki másnak,s ha megdöglünk, egyként mélyre ásnak.Eddig…