Gép szállt el felettünk és a táj
kitárult őneki, és egyszerre nagy lett
és messzire sikoltott hangod is utána;
és mintha velem is valamit kivánna
tenni a dolgom, csak bámulom
két szemed árnyát a dombokon,
mintha kellene valamit tennem épp
ezzel a széppel, mert úgy már nem lenne szép;
mit számít, mennyire jelentéktelen
a gondolat bennem, mint játszik velem,
s hogy világunk mélyén nagy fekete lyukakon
világok nyílnak és hullnak el vakon,
mert ebben a világban úgy alakult,
hogy ott lehetsz Te is, és mind a múlt
(amit odafent látunk, a csillagok)
fénnyé állt össze és tiszta tükre
szemedbe hullott mindörökre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.