Ha meghalok, hozzám ne jöjjetek.
A élet egy aprócska szörnyeteg,
belülről rág, amíg véget ér.
Ne bánkódjatok semmiér',
nincs idő, nincs neki rá oka.
Elporlik, akár a vasfoga
a mindent megharapó világnak.
Sok kicsi odvában kivárnak
a soha nem változó parányi dolgok.
Megmarad bennük a múltatok.
És ahogy egy emlékben bennetek mosolygok,
úgy lobban újra, úgy ég a sok
egykorvolt csillag, ha felvillan,
hogy voltam itt egykor, és nem voltam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.