BP-nek
Az idő: határ. A téridő
meghajlik tőle, és újranő.
Gondolnád, végére értél,
de ez még csak az első térfél.
A második sem lesz majd könnyebb:
ne tékozold léha könnyed,
sírni még lesz elég alkalom.
Semmi a világ, vagy egy halom
rezgés meg közötte semmiség.
Mindig van előre menni még,
itt vagyunk éppen a közepén.
Az egyiken te, és a másikon én.
Csór, 2025-06-28, szombat
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.