Az biztos, hogy hős, vagy legalább
nem kisebb vagyok annál, ki megaláz.
Nem sokat érnek a dolgok;
akárhogy is, vagy akármit mondok.
Most éppen annak kell örülni minekünk nagyon,
hogy nem lettünk prédául szétverve agyon,
nem hozzánk köszönt be tízezer állat,
nem nekünk kenték el végleg a szánkat,
s nem a mi fejünket verték szét nyálas
maszattá templomunk csontfehér falán. Már az
is egy szerencse, hogy nem vagyunk éppen
buzik vagy búrok vagy grúzok vagy szépen
szaladók, vagy hogy mi hiszünk a szépben,
vagy legalább nem hiszünk buta kis semmiségben.
S mert nem vagyunk olyanok, mi vagyunk mások,
és épp ezért lehetünk mi nekik vásott
fogában kis szarok fura kis szaggal;
Bizony mondom néked: sohase aludj el haraggal,
sohase alkuldj a metrumuk szerint,
sohase térj vissza hozzájuk megint,
sohase olvasd el szemükbe rejtve
a könyveiket, mert azokba felejtve
több van, mint felfejtve szál az Isten
kabátjában, vagy mint kincs a nincsben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.