(Cs. E-nak)
Már csak a dió utána semmi
lapáttal talpalva völgybe le menni
kezembe hópihe gyűlne ha fognám
billegő fenyvesek ágai bogján
cseppen a jég alatt kerti csap árván
zümmög a cseppben a tarka szivárvány
hogy nyarunk is volt is a földön a fák alatt
s mindegy hol mindenhol csak Téged láttalak
s mintha Te mindegyre epedve kivárnád
macskaprém lassúság fűtse be a párnád
Hideg lesz egyszerre reggelre Drága
elfagy a szívemnek semmise ága
gyűlnek a számban a csókok a szívben
ér szalad érre én semmire mégsem
mikor lett a világ ennyire szürke
hogy lettem ennyire magamra szűrve
hogy tél jön és hiába telve a kamra
nem tudok jutni csak önmagamra
S ha kitelt, majd egyszerre megrekedten
nem tudom, mi volt, mit elfeledtem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.