Akkor még
nem szerettél; kerestelek.
Egyszer titokban lestelek
a rossz kerítés kicsi rácsai közt;
s láttam akkor egy cseppnyi szöszt,
szőke kis pihéket, egy kicsi mellet.
Szállt mint a szélvihar, feléd a lehellet,
s zúgott is hozzá, mint őrült, a zivatar,
szív dobogása, ha tudja, ma mit akar.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.