www.ultima.ratio

Ősz van; ilyenkor mindig csordultig telnek a vedrek. Azon töprengek, mióta szeretlek, de csak súgnak a lombok, leintik avaron kavargó árnyakat. Nem maradt nagyon sok, talán csak pár falat tétova napfény a réten. S mint egykoron akkor, réges-réges-régen lobban a fán a sok levélke, táncol a csendben…

Egyedül maradtál; hanyagul dobd át a szelet a válladon. Otthagytál mindent, már nagyon ne keress mindenre választ. Te maradhatsz csak egyre, ím alul. Szerteszóratnak mindenek. Már azt összekaparni fáraszt, hogy kinek, mikorra, hol legyek. Maradj magadnak! Biztatod szegény kis lovacskád, kapasson.…

Hisz bűnös vagyok, mint annyi még. És eltűnődök, mint régiség, saját romjaimra hulltan. Nem vagyok más, mint a múltam, akármennyire semmiség. Nevet rám a könnyű, léha ég, futnak el felettem fellegek. Nem vagyok jó, hogy még jobb legyek. Nem vagyok elégnek annyi. Próbálok magam maradni abban a…