Kis bogár szaladgál a járdán, el, tova,
nézi, hogy mi merre van arra, hova,
s kerülvén zordon nagy akarata révén
a rossz utat, nézi, hogy még én
se sejtem azt, hogy hogy jut el pont oda.
Kicsinyke világa kicsinyke, torz csoda,
mégse botlik el a világa szélén.
Megtartja magát a meredélyén,
s onnan néz vissza, hogy nézem-e,
mennyire messzire ér el a lába.
S hogy világa világom részem-e,
hol világlok, őreá várva,
vagy évmilliárdokra messzire, távol,
nézem csak, merre megy, egyedül, magától.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.