Tetszik vagy nem tetszik: így marad.
Hiába bújtadod el magad
fényévnyi sűrű sötétségbe:
kilátszik szemednek parányi fénye,
és csillog mint csillag az égen.
Lehetsz te akármi, akárhol, akármi régen,
ma is csak fény vagy az egemen.
Nem rejt el tőlem a végtelen,
és nem ijeszt tőled a messze.
Nem érdekel, hogy lesz-e,
mert tudom, hogy valaha volt olyan,
hogy néztelek, csendesen, boldogan.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.