Rólad álmodtam megint, és reggel,
kevéske hó is jött, hideggel,
lúdbőrzött tőle a domb.
A madárkák ijedten bújtak
a jéghideg lukba, és fújtak
északról gyors szelek; én, bolond,
kerestem vackot itt magamban.
Nem leltem semmit se, sehonnan.
Nem lettem senki se, még madár,
ki reszke csak, egér se.
Nézek dermedten az egészre.
Bár csak ne álmodnék, soha már.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.