(Teendők hirtelen halálom esetén)
Megetetni a macskát,
kipucolni a mocskát,
telefont töltőről levenni,
maradék kenyeret megenni
lenni
És este, mikor már nincs hova menni,
megpróbálni az otthagyott semmi
kis világba helyezni magadat.
Kortyolni még, ami megmaradt.
S ha lábodhoz fekszik a puha éj
(nem zörren, nem szuszog, nem remél),
gyengéden pofája alá
tedd a két kezedet, és ha rá
reszkető sóhaja imbolyog: úgy legyen.
Tartsd amíg tarthatod, melegen.
Ne gondolj azon túl őreá.
Meghalt már. Nem mozog. Nincs hová.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.