(Alba)
(Divine, presto)
Akkoriban már nem írtam verseket,
dühös voltam, és millió felsebedt,
elmérgedt bánatom ellepett
néztelek téged, mint felleget,
és reménykedtem, hogy valahol ott vagy.
Emlékszem, amíg még éltél, azt mondtad,
nem lehet a halál messzire.
Igazad volt. És mostan, ahogy már
nem lakom itt sehol, és semmise
vagyok több egy rossz halottnál,
ki halni gyáva, élni is kevés:
költsenek a büszke bajnokok.
Nekem már épp elég a nyers levés.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.