Macska, ha lépdel, por se száll,
körbenéz néha, meg-meg áll,
bársony pillantása körbenéz,
olvad a szőnyegen, mint a méz.
Lehever, lassan a hátára fordul,
fogain tűhegyes harapás csikordul -
felijed: de inkább csak figyel.
Játszik a rengeteg semmivel.
Nem siet: a macskának minden pont ráér.
Semmit se tenne, ha kéne, a világér.
A macskának éppen csak annyi a világ,
hogy rád figyel, és hogyha végre rád
kezdi szentelni kismacska létét,
megérted, mindegy, ha két hét
vagy öröklét minden, ha nélküle semmi:
minden kis macska csak nő akar lenni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.