Gyöngybetű szép levelekben
mind ami semmise lettem
kis kezed nagy tenyeremben
hó
olvadó nyár sima talpon
súly pihe messzire tartom
szél zaja sóhaja parton
jó
várni a bármit a téren
vég ahogy végre elérem
kis patak csorran a vérem
le
nézni a nagy magasokból
telni a sok puha sokból
élni sokmillió okból
te
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.