Hogy szállsz te felém olyan illatosan
mint réten a szél elomolva suhan
vagy égen a fény ahogy árad alá
mint bújik a föld puha lábad alá
mint szikla simul mohafű peremén
mint szikra csihul a világ, veled én
mint volna a holnap az alma a fán
mint futna a volna a holnap után
mint lenne a semmi világ elején
mint lenne csak annyi hogy jaj te meg én
nem lenne csupán az a sok tucat év
itt nélküled most a halál küszöbén.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.