Nos.
Kislány, hogy fut, hogy milyen aranyos,
hogy fékez a téren a villamos,
hogy fut le a napfény az ereszen,
hogy tűri a zsemle, hogy megeszem,
hogy tülköl a sarkon a béemvé,
hogy válik a délután véremmé,
hogy habzik a dobozból szabadult ital,
hogy játszik a vén fa az ágaival,
hogy száll a por lenne akár a világ.
Hogy gondolok újra csak újra terád.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.