Ha kivágnak, úgy hogy már kívánod,
bárcsak te vágnád ki önmagad:
ugyanúgy nőnek a virágok,
és csak az illat, mi megmarad.
Ha azt hiszed, talán már feltűnik,
mennyire kivágva minden:
ne gondold. Még inkább eltűrik,
mert így lesz a mindenség rendben.
Hisz rendnek kell lenni, mert hiába
nem lehet semmise végül.
De hulljon bár világnak virága,
tó tükörére az ég ül,
és így nézi partján a jó eget
bárki, a lába a tóba merülve.
Észrevesz talán egy felleget,
és int neki, és ott marad, ülve.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.