Egérnek lenni csak annyi mint
elbújni csendben és hagyni kint
zörögni félelmes zajokat;
nem kérni keveset, se sokat,
csak kivárni végül a véget.
Pontosan ennyire szeretlek téged,
mint egér a kicsike halmot,
elhullott morzsákat, szöszökből almot,
nyugalmas csendet és meleget,
egy másik üregbe képzelni tégedet,
várni a holnapot, és hogyha rám talált,
szemenként gyűjtve ki belőle a halált.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.