(Circum dederunt)
Estére begyújtottunk; az őszi szelek
szanaszét fújtak, ha észlelek
valami árnyat, már messze szállt;
nevetve nézem a holtra vált
tájat s ha arcodon
látom, én megfogom
bús méhe zöngét a halálnak;
távolban komoran elállnak
lombjuknál csonkított nyárfák.
Hó borít rájuk majd új hajat.
Száll el a jó idő, nem halad,
lebbenti ránk csak a szárnyát.
Áll, mint a folyosón tétován állnak
ablakok mellett a halovány árnyak,
midőn az utolsó kezelést kivárták.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.