Szorongó, őszi szél elsuhan,
avarban pisszenés mennyi van,
nesztelen úsznak a felhők
máma is, de minden, hogy rohan,
nem marad semmise nyom, ha van,
elnyelik céltalan erdők
talán eltűnik nyomtalan
minden, és talán épp olyan
üres és süket a hó, a tél
mint vadnyom, ha valaha felnő,
és megérti végre, hogy jobb, ha fél.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.