Úgy kel föl a nap, mint
volna ma hab a sötét tetejébe,
ha hullna az éjbe
le vissza a fény, ahogy
kémlelem én
úgy hull le az egy
kicsi égről a hegy
möge mélye felé
az a fény, amit néz az
a drága, a berki madárka
jaj de messzire látszol messzire látva
csak nézem a körmöm alá berekedt,
beszorult gyönyörűszép lányszemeket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.