Nem jutottam, már nem jutok,
egyszerre sehova sem futok
ahova felérek, oda nem
akarna feljutni senki sem
leszállok végül, mint alkonyat,
magamban megmosva arcomat
titkon ott reszketve, meglátnak,
háttal a csillagnak, világnak.
Nem jutottam, már nem jutok,
egyszerre sehova sem futok
ahova felérek, oda nem
akarna feljutni senki sem
leszállok végül, mint alkonyat,
magamban megmosva arcomat
titkon ott reszketve, meglátnak,
háttal a csillagnak, világnak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.