Még ma is van, hogy rólad álmodok,
pedig minden nap látlak itt előttem,
nem olyan vészes, csak pár dolog,
kicsikét szertelen, erőtlen
de amint ébredek, épp az a töksötét
vesz engem körbe, és épp olyan
erősen szorítom annak a kis kezét,
ki tudna védeni; hogyha van
halál, az tégedet feledni.
Elmenni nélküled bárhova.
Számolni, nélküled mi mennyi.
Pirkadat illan így, száll tova.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.