Hozzád szólok, kihez nincsen.
Babrálok egy rossz kilincsen.
Benyithatnék, de már nyitva
minden kérdés, minden mintha.
Maradtak a lezárt terek.
Felejtettél, felejtelek.
Nem nyitunk már többé vitát.
Senki sehova se visz át
se kegyelmet, se szerelmet.
Magjainkból magok kelnek.
Magad maradsz velük mégis.
Cseppjeire hull az ég is.
Ideértünk, ide drága,
reszketünk, mint bokor ága.
Mélyülünk, mint patak árka.
S hullunk bele mint madárka.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.