Fogalmazás tervezése apámról
(Bevezetés)
Ültünk mi akkor egy sakktábla
felett és gondoltam, hátha
kiderül abból, hogy ki is ő;
tétova perceimből a sok kieső,
kapkodó, szigorú mozdulat.
Azt hittem, amúgy a gondokat
van, és majd lesz is, ki megoldja.
S itt ülök magamban, szorongva
mindentől, rettegve tőle.
Bárki ha bántana, bárki, csak ő ne.
Dörren az ég és én érzem a lángot.
Nézem a fából kifaragott világot.
Időért könyörgök, toporgok, halasztok.
Megtolok egynémely buta kis parasztot.
Apa, hát nézd, hát én semmise lettem.
Hiába szerettek, hiába szerettem.
Hiába akartak, hiába akartam.
Hiába éltem egész amíg meghaltam.
Vagyok a legalsó fiókban felejtett, régi cucc.
Tudom, hogy elbasztam. Bocsáss meg, hogyha tudsz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.