nézek a kékszínű tóba a tükörbe
szemedbe mint hogyha a halász ha hogyha léket
vágy vágni a jégbe és ott akkor körbe
néz nem talál hazát se házat
azt hiszed, amikor a szíved lázad,
az a szép csak, és az csak az élet.
S ott ül meg parányi szívedben, akár
a fára ha rezzenve találna a madár.
Ilyenkor gondolj az égre. Vagy ne is, a földre.
Nézzed az apádat: ahogyan ott lenn
írja a sorsod, és ahogyan minden
meghajol előtte, bólint és meghal.
Nézzed az apádat, ahogyan felfal
egy egész világot, ha volna minden ő.
S nézd ahogy az a fű ugyanúgy újranő.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.