(Hölgyválasz)
Akkoriban lettem láthatatlan,
de nem csak úgy fényben, vagy alakban,
de senki sem látott meg, akkor se,
amikor nem voltam sehol, csak egy székre
vagy bármire ülve, ha gondolunk magunkra.
Elnézünk akkor csak. A munka
várhat, oly meleg most minden.
Tejfehér fáradtság forr szemeinken.
Jó most nem mozdulni. És, mint az álom,
meglep a valóság, akár a bálon
a székemhez lépdelő, jó idő.
Macskaprém talpakon lépdelő,
vajsima, prémpuha, mély meleg.
Amit én képzelek el veled.
Amit én képzelek, képzelnél.
Hogyha nem volnál, de én lennél.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.