Itt élünk. Tegnap a nagymama
befordult, békén lett hagyva ma.
Úgy néz ki, holnap már temetjük.
Koporsóba mivel szeretjük.
Sétálunk utána szép ruha
simul ránk téli szél fújja ha
véletlen elébe kerülünk.
Minek a véletlen minekünk.
Ki kell csak számolni, ami van.
Minek is vagyunk itt annyian.
Minek is ne lennénk többen itt.
Az isten keserves mindenit.
Felvitte itten a jódolgát
a pénznek csak addig szagolták.
Kiderült, parányi kis szaga
a család szerencsecsillaga.
Kimossuk, a kertbe akasztjuk.
Patyolat minden mint a hattyuk
úsznak a családi tavunkon.
Mint harang kordul a falunkon.
Kertünkben nőnek még a fák is,
terem rajt' alma meg a mák is.
Időnként az ágat megrántsuk.
Potyognak róluk a migráncsok.
Felszedjük, kifőzzük télire.
Kicsike templom kell még ide.
Ahonnan az isten kivágtat.
Vetünk el a földbe imákat.
Kell ki az imából kóró csak.
Hol nem volt, de inkább hol volt csak.
Kavarja szele csak az avart.
Istenke, áldjad meg a magyart.
(Mellékdal)
(Ha lehet, légyszíves, ez egyszer,
hisz velünk mindég csak veszekszel.
Sorsunk már szar meg csak enyészet.
Megbűnhődtük ezt az egészet.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.