Ritkán látlak; s akkor is
alig is látlak a falaktól is,
meg magadtól is, ahogyan falat raksz.
Azt hiszed, gyorsabban haladhatsz
ha sohasem nézed meg, hogy haladsz.
Mindent az eljövő napra hagysz.
És mikor eljön majd az az eljövő napod,
kedvesen megnézed, elmenni meghagyod,
nem lököd félre, de nem is tolakodsz.
Nem állsz be előre oda, ahova fogsz.
Sohasem voltál utolsó, de első tán még lehetsz.
És talán csak annyi a dolgod, hogy kivetsz
valami oda nem valót önmagadból; ennyi a hatásunk.
Tudjuk, hogy egyre mélyebb gödröket ásunk
bele múltba, s mint ottan gyökerek
kapnak a földbe le, akár a gyerekek
másznak fel fűre és fára és az ágra:
tétova rügyek ébrednek fel onnan a világra.
(Székesfehérvár, 2019-12-05)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.