Mint por lep el álmot vagy mint cica jár
bársonyos éjjelen mint ami már
pont hazaért vagy pont ami elmegy:
hallom hogy jaj sokára felelnek
szívdobbanásaim lélegzetedre;
s hullik, csak hullik az éjszaka egyre,
míg földet nem ér lenn és odalenn megremeg.
Nem mozdul a sötét, nem szabad, nem lehet.
Várja, hogy mi van, mi lehetne, hogyha.
Prédaként macska szép szemébe fogva.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.