Mint a függönyön ing a lég
mint a csend vagy mint a hinta még
őrzi azt a lenge ringatást:
bárcsak szerethetnék bárki mást,
bárcsak szerethetne akárki;
hiszem, hogy lehetne találni
két olyan egyforma homokban szemet,
hogy bármilyen óriás lehet
körben a sivatag, rád talál.
S bőrödön ül meg, s mintha már
hullni akarna le, fent marad.
S néz ki a pihéken, mint a rab
rácsain néz ki a ragyogó egére.
Te mondd meg, mi vagyok, te mondd meg, mivégre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.