jelentem vékonyka hangomon hogy élek
küldöm csak felfelé a jelét a fénynek
vegyétek vigyétek messzire halljátok
mint motoz setéten az egér hangyátok
gyomotok gyökere szorongva az este
az a sok sötét a sarokba leesve
az a sok színtelen fekete régiség;
mennyi sok idő van rettegni félni még,
mennyire semmi lesz ez az ég épp elég.
Kigyújtunk idelenn mécsünkkel új eget.
S fújunk a lelkünkkel elébe felleget.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.